Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cikk

Együtt a tüdőrákosok gyógyulásáért.

 

Sajnos Magyarország vezeti a világon a rákstatisztikákat, különösen igaz ez a tüdőrák esetében. Ennek egyik oka a dohányzás. Régebben nagyrészt a férfiak kiváltsága volt a dohányzás és pipázás, ezért a tüdő, száj és gégerák előfordulása is magasabb volt, mint a nők körében. Ma, amikor a hölgyek is ugyanolyan mértékben dohányoznak, mint a férfiak, már nincs számottevő különbség a statisztikákban. Fiataloknál „menő” dolognak számít és hiányos ellenpropaganda miatt egyre több fiatal szokik rá a dohányzásra. Egyértelműen függőséget okoz, leszokni róla erős akarat kérdése, de általában ez hiányzik.

A másik ok pedig a Magyar beteg hozzáállásában van, amikor már kialakult a betegség. A felmérések itt is egyértelmű bizonyítékot mutatnak, ugyanis nem különbözünk annyira biológiai, morfológiai, társadalmi szokásainkat, vagy a légszennyezettséget tekintve a világ többi népétől, hogy nekünk jusson ez az első hely. Egy különbség mégis van, ez pedig a gondolkodásunkban rejlik, ez határozza meg mozgási, táplálkozási, dohányzási szokásainkat, a kialakult betegséggel szemben pedig ez okozza a kedvezőtlen eredményeket.

„Ahogy az ember gondolkozik, a szervezet úgy megy utána”

A daganatstopnál 1997 óta összegyűjtött folyamatosan bővülő kb: 4000 oldalas anyagból is kiderül, hogy a daganat leküzdése fokozott testi, szellemi és lelki aktivitást igényel. Először is induljunk ki abból, hogy a rák nem halálos betegség. Minden emberben minden nap keletkeznek rákos sejtek, és ha ez halálos lenne, akkor nem létezne az emberiség és az állatvilág nagyrésze.

Passzivitás a gyógyulás első akadálya.

A passzivitás latin eredetű negatív töltésű nemzetközi kifejezés, jelentése: tétlen részvétlen, közömbös. Passzív rákbeteg az, aki a diagnózist meghallva, hazamegy, és ágyban fekve várja a gyógyulást, jó esetben eljár a kezelésekre, de nem vesz részt aktívan a felépülésben.

Ezekben az esetekben szinte csak a szerencse dolga a gyógyulás. A veszteség kézenfekvő.

Ezért a megfelelő motiváció ugyanolyan fontos szerepet kap, mint a klinikai, biológiai kezelés. Rákbetegségeknél két fajtáját különböztetjük meg.: Primer /elsődleges/ motiváció, melynek hatására egy élő szervezet magának az aktivitásnak a kedvéért válik aktívvá, mert ez számára alapvető szükségletet jelent.

Pl: azért, hogy segíteni tudjak a gyermekeimnek mindent megteszek, hogy meggyógyuljak.

Szekunder /másodlagos/ motiváció által kiváltott cselekvés csak valamely cél elérésének eszköze. Pl: a gyógyulásom érdekében beveszek valamilyen gyógyszert.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy mit jelent a daganat elleni küzdelemben az elsődleges motiváció, ennek hatására a gyógyulás lesz az első, alapvető tényező, amiért sokkal nagyobb intenzitással küzd a beteg. Nem kényszerből, hanem egyszerűen belső indíttatásból, ami tevékenységre serkent. Mindig megfelelő, elérhető célt kell kitűzni.

A segítőknek rendkívül fontos szerepe van a gyógyulásban, el kell fogadni az orvos, család, barátok lelki, szakmai segítségét. A külső szemlélő általában jobban átlátja a helyzetet, a beteget nem vigasztalni kell, hanem a gondolatait, cselekedeteit megfelelő irányba terelni.

A tájékoztatással egyszerűvé és érthetővé lehet tenni a gyógyulási folyamatot, ezzel egyidejűleg elmúlik a betegségtől való félelem és az ezzel kiváltott stressz. A segítő nem engedi a beteget visszaesni egy depressziós állapotba, mozgásra és az egészséges életmód betartására készteti. (nem engedi a dohányzást stb.)

Itt is a statisztikák adnak olyan információt, amit már nem kell magyarázni.:

A rákterápiás összejöveteleken résztvevők megduplázzák az esélyeiket a rákkal szemben.

Egy másik felmérés még drasztikusabb eredményt hozott: 50-50 kezdeti stádiumban lévő betegeket figyeltek meg, egyik csoport kapott lelki támogatást, a másik 50 személy nem igényelte ezt. 13 évvel később a pszichikailag támogatott csoport minden tagja (100%!) életben volt, amíg a másik csoport harmada már meghalt.

Ez nem csak a csoport által nyújtott lelki támogatásnak köszönhető, hanem annak az információáramlásnak is, ami az összejöveteleken zajlik.

Amikor az emberrel közlik a hírt, hogy daganata van, akkor a rossz információk és a téves képzetek hatására lelki mélypontra kerülhet. Nagyon fontos azt tudni, hogy a rák nem egyenlő egy halálos ítélettel. Itt lehet és van is miért küzdeni. Ha már valaki odáig eljut, hogy megismeri a rák tulajdonságait, követi a lehetséges kezeléseket, keresi a kiutat, 50%-al nagyobb esélye van a gyógyulásra, a passzív rákbeteggel szemben.